Száll a madár

(részlet)


Száll a madár fürge szárnya,
Föl-s lerepdes, nincs hazája.
Szeme vörös tűzben lángol,
Sors sújtotta, s így lett vándor.

Fújó szélben gyengén csapkod,
Szíve halott, lassan mozog.
Dobbanása messzi visszhang,
Érte szól a gyászos harang.  

Száll a madár tébolyultan,
Föl-s lerepdes életuntan.
Szemében a vörös szikra
Tűzként perzsel, megöl lángja.

Fújó szélben fáradt szárnya
Gyengén csapkod, nincsen álma.
Szíve dobban, messze hangzik,
Minden percben halált vágyik.

Száll a madár földek felett,
Kergeti az emlékeket.
Bús énekét csak az hallja,
Aki lelkét porrá zúzta.

Fújó szélben vérágra ül,
Nem hallja őt semmilyen fül.
Csak az látja piciny testét,
Ki elvette az ő szívét.

Szállt a madár, elszállt messze,
Idegen táj: el van veszve.
Bús énekét csak az érti,
Ki a létét vérré teszi.

Száll a madár, folyik könnye,
Pokol léte minden perce.
Szól a madár, oh, düh, kiált,
Panaszolja rút bánatát.